A növénybiológia témaköreit oktató tanszék az állattanihoz hasonlóan az elmúlt 90 év alatt több átalakuláson ment keresztül.
1921-ben Általános és Rendszeres Növénytani Intézet, Botanikus Múzeum és Botanikus kert néven létesült Szegeden Győrffy István egyetemi r. tanár vezetésével. Ez az elnevezés 1927-ben Általános és Rendszeres Növénytani Intézet, Botanikus Múzeum és Füvészkert névre változott. A következő névváltozás 1940-ben következett be, amikor a szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskoláról Greguss Pált nevezték ki tanszékvezetőnek a Növénytani Intézet és Füvészkert élére. Gregusst 1964-1965-ben egy évre Szalai István követte a tanszékvezetői poszton. Az 1965-1966-os tanévben az intézet elnevezés tanszékre változott, az új elnevezés Növénytani Tanszék és Füvészkert lett és vezetője Horváth Imre docens volt. 1967-ben ismét névváltozás következett be, az új megnevezés Növényszervezettani és Növényrendszertani Tanszék és Füvészkert. Horváth Imre professzor vezetésével a tanszék elnevezése 1970-től ismét Növénytani Tanszék és Füvészkertre módosult. 1979-től 1982-ig Simoncsics Pál docens, 1982-től 1995-ig Gulyás Sándor docens, 1995-től 2007-ig Mihalik Erzsébet docens voltak a tanszékvezetők.
Időközben, 1952-ben a tanszékből kivált a Növényélettani Intézet Szalai István docens (1959-től egyetemi tanár) vezetésével. 1965-ben az intézmény Növényélettani Tanszék, 1967-től 1971-ig Növényélettani és Mikrobiológiai Tanszék, 1971-től ismét Növényélettani Tanszék néven működött. Előbbi 1972-ben kettévált s ilyen módon az eredetileg egyetlen Növénytani Tanszékből három tanszék – a Növénytani, Növényélettani, Mikrobiológiai - létesült. A Növényélettani Tanszéken Szalai István professzort tanszékvezetőként 1973-ban Sirokmánné Köves Erzsébet docens követte, 1985 és 1995 között Zsoldos Ferenc egyetemi tanár, 1995-től 2007-ig Erdei László egyetemi tanár volt a tanszékvezető.
2007-ben a Növénytani Tanszék egyesült a Növényélettanival és jelenleg Növénybio-lógiai Tanszék néven működik 2007-2010-ig Erdei László egyetemi tanár, majd 2010-től Tari Irma docens vezetésével. 2015-től a tanszék vezetését Fehér Attila professzor vette át. A korábbi Növénytani Tanszékeken tevékenykedők közül Györffy István magántanár idejében a kutatás főként a mohák rendszertanára és ökológiájára irányult. Tanulmányozta a Magas Tátra, Erdély és a Mátra flóráját és jelentős szerepe volt a botanikus kert létrehozásában. Az 1914-1925, 1934-1935 tanévekben dékán, 1925-1926-os és1935-1936-os tanévekben prodékán, 1919-1930-ban rektor, 1930-1931-ben prorektor volt.
Utódja, Greguss Pál professzor (1956-tól akadémiai doktor) 60 éves tudományos munkássága a biológia számos ágát felölelte. Növényélettani, növénymorfológiai, növényrendszertani, növényföldrajzi, származástani, fejlődéstörténeti, genetikai, palinológiai, ökológiai és biofizikai vizsgálatai mellett legjelentősebbek faanatómiai és paleoxylotómiai kutatásai. Nevéhez fűződik a növények trifiletikus rendszerének a kidolgozása. Az 1946-1947-es tanévben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja, a rákövetkező tanévekben prodékánja, az 1957-58-as tanévben az egyetem rektora volt. Tanítványai közül Szalai István lett a Növényélettani Tanszék megalapítója.
Hortobágyi Tibor egyetemi tanár (1955-től akadémiai doktor) 1936 és 1945 között dolgozott Szegeden. Kutatási területei: hidrobiológia, algakutatás, vízi gombák és növények teratológiája.
Simoncsics Pál docens a fiatal harmadkori üledékek palinológiájával és recens pollenmorfológiájával foglalkozott. A specializálódott ökológiai kutatások előtt a növényföldrajzi, talajökológiai, vegetáció- térképezési munkálatoknak és a Tisza-kutatásnak egyik vezetője Bodrogközi György docens, c. egyetemi tanár volt.
Horváth Imre egyetemi tanár (1966-tól akadémiai doktor) hozta létre a Füvészkertben a fitotront, amelyben a fény színképi összetételének növényekre és növényállományokra, valamint azok produkciójára gyakorolt hatását vizsgálta. Elévülhetetlen érdemei vannak az újszegedi biológiai tanszéki épület első szárnyának létrehozásában.
Gulyás Sándor docens a hazai mézelő növények nektármirigy anatómiájának és nektárprodukciójának kutatását végezte. Kedves Miklós tudományos főmunkatárs (1974-től akadémiai doktor) továbbfejlesztette a pollenmorfológiai kutatásokat, recens és fosszilis spórák és pollenszemek fénytranszmissziós és scanning elektonmikroszkópos módszerrel történő vizsgálatát végezte. Kidolgozta a zárvatermők pollenjei ultrastruktúráján alapuló filogéniáját. 1991-ben a Tanszék keretében megalapította a Sejtbiológiai és Fejlődéstani Mikropaleontológiai Laboratóriumot és annak folyóiratát.
Juhász Miklós docens, c. egyetemi tanár részben palinológiai kutatásokat végzett, az aeroallergén pollenszemek feldolgozása alapján megszervezte a Dél-Alföldi Polleninformációs Szolgálatot.
Maróti Imre docens a növények sejt- és szövettanát vizsgálta, különös tekintettel a növényi pigmentek fényviszonyoktól, Mg, Fe és K ellátottságától való függését.
Lehoczki Endre egyetemi tanár (1996-tól akadémiai doktor, 2014-től professzor emeritusz) a fotoszintézist, gyomnövények herbicid rezisztenciáját vizsgálta és Laskay Gábor docenssel együtt stresszfiziológiai kutatásokkal is foglalkozott. Mihalik Erzsébet docens különböző környezeti feltételek mellett a természetes és mesterséges növénypopulációk szerkezeti sajátosságait és produkcióját, a termesztett növények morfológiáját és a gyógynövényeket tanulmányozta.
Bagi István docens növényrendszertani kutatásokat végez, valamint kutatási területe a növények természetes élőhelyeken kialakuló társulásainak tanulmányozása, vegetáció- térképek készítése és adaptációs mechanizmusainak vizsgálata. Kutatómunkájában 2015. óta Bakacsy László tanársegéd is részt vesz.
A Növénytani Tanszék a biológia-kémia, biológia-földrajz szakos tanárjelöltek, később a biológusok, sokáig a gyógyszerészhallgatók részére tartott előadásokat, gyakorlatokat és nyári terepgyakorlatokat. Ez magában foglalta a növények Sejttani, Szövettani, Rendszertani, Növényföldrajzi ismereteit, a gyógyszerész hallgatóknak pedig külön még a Gyógynövények ismertetését is. A Növényélettani Tanszék eredetileg az Egyetem utcai épületben működött, majd 2007-ben az újszegedi biológiai épületszárny felépítése után ott kapott helyet.
A Tanszék első vezetője, Szalai István professzor (1958-tól akadémiai doktor) algológiai, összehasonlító szövettani, fejlődéstani kutatásait még a Növénytani Tanszéken kezdte, majd a növények nyugalmi és aktív állapotának hormonális szabályozásával foglalkozott. A tanszék egyetemünkön való létrehozásában és a növényélettan diszciplínának az elismertetésében jelentős szerepe volt. A munkatársak közül Bertényiné Varga Magdolna egyetemi tanár (1970-ben akadémiai doktor) a növényi növekedési hormonok – főként az auxin és gibberellinek – hatását és hatásmechanizmusát, valamint a növekedésszabályzó anyagok gyakorlati alkalmazását vizsgálta. Nagy Mária docens a hidegsztratifikációt igénylő magvak nyugalmi állapotának és csírázásának hormonális szabályozásával, az etilénprodukció és az auxin anyagcseréjével foglalkozott
Pálfí Gábor c. egyetemi tanár (1972-től akadémiai doktor) a kedvezőtlen környezeti tényezők által kiváltott fehérjeanyagcsere zavarokat vizsgálta.
Szabó Margit docens szakterülete a növényi szövetkultúrák növekedésének hormonális szabályozása volt, míg Sirokmánné Köves Erzsébet docens a növekedés szabályozását kutatta.
Zsoldos Ferenc professzor (1983-tól akadémiai doktor) a növények ásványi táplálkozását, az ionfelvételt, a környezeti stresszhatásokat, a nitrit toxicitást és hiánytünetek kialakulását kutatta. Nyugdíjba vonulását követően professor emeritus címet kapott A korábbi Növénytani Tanszék hagyományaként a Növénybiológiai Tanszék oktatási spektruma átfogja a Növénytan tradicionálisan alapozó jellegű témaköreit, így a Növényszervezettan, beleértve a Növényi sejttan egyes területeit, valamint a Növényrendszertan teljes vertikumát. Az előadások, gyakorlatok mellett az oktatás részét képezi szervezettani-rendszertani tárgyú terepgyakorlatok lebonyolítása. Az oktatás kiegészül a növényfajokra vonatkozó természetvédelmi vonatkozású témakörökkel, valamint olyan alapozó jellegű tárgyakkal, mint a föld- és talajtani ismeretek.
A korábbi Növényélettani Tanszék hagyományos kurzusa az alapképzésben a Növényélettan, amelyet két tematikailag is elkülönülő szemeszterben oktatnak, a Növényi anyagcsereélettan és a növényi hormonok hatásmechanizmusának ismertetése külön kurzus keretében történik. Ehhez kapcsolódóan a mesterképzés szintjén olyan tárgyakat oktatnak, amelyek szorosan kapcsolódnak a Tanszék kutatási profiljához. Ezek: a Növényi stresszfiziológia, Fitoremediáció, a Növényi hormonok hatásának molekuláris mechanizmusa, a Növények nitrogénanyagcseréje, Növényi molekuláris biológia és a Növényi Biotechnológia, a Növényi membrántranszport molekuláris mechanizmusa és a Fotoszintézis című kurzusok. A tanszék komoly szerepet vállal más tanszékcsoportokkal, illetve karokkal együtt indított szakok oktatási feladataiban. Így részt vesz a környezettan és környezetmérnök szak, a biomérnök képzés és a molekuláris bionika szak alapképzésében és/vagy a mesterképzés tárgyainak oktatásában.
A tanszék a növényi stresszfiziológia területén végez magas színvonalú kutatómunkát, amelynek során elsősorban a nehézfém, a só- és szárazságstressz hatására történő változásokat vizsgálja molekuláris biológiai, élettani és morfológiai szinten, valamint a növényi válaszreakciók holisztikus, funkcionális genomikai megközelítésével.
Erdei László egyetemi tanár (1989-től akadémiai doktor, jelenleg professzor emeritusz)) a növények anyagtranszportjával, a szélsőséges körülmények között bekövetkező molekuláris válaszreakciókkal, az adaptáció jelenségének a kutatásával foglalkozott. 2005-től kezdődően érdeklődésének középpontjába a fitoremediáció és a nehézfémek által indukált nitrogénmonoxid jelátvitelével kapcsolatos kutatások kerültek. Munkáját Kolbert Zsuzsanna adjunktus és Feigl Gábor tanársegéd folytatja. A nehézfém stressz által kiváltott morfológiai válaszok vizsgálatához Szőllősi Réka adjunktus is kapcsolódott.
A tanszék másik fontos szakterülete, a növényi hormonok és növekedésszabályzó anyagok, így az auxinok, az abszcizinsav, az etilén és a nitrogénmonoxid stressz akklimatizációban betöltött szerepének vizsgálata. Ezzel a témakörrel Tari Irma docens foglalkozik. A téma az utóbbi időszakban a stresszhatásokra indukálódó programozott sejthalál mechanizmusának, az oxidatív stressznek, a proteolízisnek és a mitokondriális folyamatoknak a vizsgálatával bővült, amely kutatásokban Poór Péter és Szepesi Ágnes adjunktusok is részt vesznek. Az abiotikus stresszhez történő akklimatizációt, elsősorban az ozmotikus és szárazságstressz valamint a magas sókoncentrációk által kiváltott sóstressz hatását Csiszár Jolán docens és Gallé Ágnes adjunktus tanulmányozza molekuláris biológiai módszerekkel. Munkájuk során elsősorban a glutation transzferázok és a glutation peroxidázok akklimatizációban betöltött szerepének tisztázására és a sejtek redox állapotának vizsgálatára koncentrálnak. Pécsváradi Attila docens a nitrogénasszimilációban szereplő fontos enzimek, így a glutamin szintetáz enzim kinetikai vizsgálatával foglalkozik. Az általa működtetett munkacsoport proteinanalitikai vizsgálatokat is végez. A Magyarországon elsőként létrehozott növényi patch clamp laboratórium működését és a molekuláris transzportfolyamatok vizsgálatát Horváth Ferenc egyetemi adjunktus irányította, ezt a feladatot később Ördög Attila tanársegéd vette át. Másokkal együtt ő irányítja a fotoszintézis laboratóriumban folyó kutatásokat is.
2015-ben a Növénybiológiai Tanszék vezetését Fehér Attila professzor vette át. Ezzel a tanszéken egy új, molekuláris sejtbiológiai kutatási irány honosodott meg. Laboratóriumában azokat a sejtszintű jelátviteli folyamatokat vizsgálják molekuláris sejtbiológiai, valamint biokémiai módszerekkel, amelyek megalapozzák a növények egyedfejlődésének nagyfokú rugalmasságát. Vizsgálják a ROP GTP-ázokhoz kapcsolt jelátviteli hálózatokat, a sejtpolaritás kialakításában szerepet játszó mechanizmusokat, valamint a kromatin-mediált génszabályozás szerepét a növényi sejtek totipotenssé válásában.